Parasztszoba, almák - F/75/04
| 
			
			 | 
Fölhívott S. Nagy Kata 
barátom, 
–Tudsz enteriőrt fotózni? Eltörött a fotósom 
karja, és megint megyek vidékre, 
adatfölvétel szociókutatáshoz. 
–Mikor mész? 
–Hétfőn. 
–Addigra fogok tudni.
Vettem egy nagylátszögű objektívet, 
és aznap elkezdtem 
szobát 
fényképezni.
Aztán jöttek a háromnapos körutak, 
nagy fekete autó, sofőrrel, 
napi 12 óra 
munka. 
Az évek folyamán tizenkétezer fotó a Népművelési Intézet számára. 
A negatívok darabjáért 
talán egy 
forintot kaptam. 
Utána otthon három napig labor, 
levlap méretű 
nagyítások. 
Majd egy-két hónapig semmi munka, ebből éltem, festés.
Parasztszobák. Televízió és környéke, rendszerint a szent sarok helyén, 
ahol régen a feszület és szentképek. A falakon ikonosztáz esküvői és családi képekből.
Gyalázatos módszerünk volt a házakba bejutni. Sietni  
kellett, napi háromszáz felvétel. Egy pohár vízért kopogtattunk be, már bent voltunk a konyhában, a néni 
nyújtotta volna, belekérdeztünk, tessék mondani, az a festett tányér honnét való. Én benyitottam 
a tisztaszobába, milyen szép az a láda, lefényképezhetném?! És már nyitottam a 
fotóállványt, mert egy szerencsétlen tanácsot követve az első évben 15 DIN-es 
film, nyolc másodperces expozíció, reflektort lóbálva. Konnektor ilyen 
helyen nincs. 
Ezért egy összetört 200-as körte fémszálaira erősítve 
a kábel vége. A mennyezeti csillárba csavartam be. 
Kata közben a nénit kérdezte, és jegyzetelt.
| 
			 | 
Abból amit útközben magamnak fotóztam; ez a két kép van meg. Megmaradt viszont hiánytalanul 2400 zsidótemető-felvétel, aminek később sajátos szerepe lett. Az egyik sofőr föl is jelentett minket, minek megyünk mi zsidó temetőkbe.
Bükkerdő - F/74/25