dátum: 2009.12.8. fájl: html-2009-bognar-beszed.htm C. 10236-237
Bognár Róbert beszéde a 2009.12.8.-án, az Aulich Art Galériában tartott 
könyvbemutatón. [B. NAPLÓ]  
Tisztet hölgyeim és uraim!
Tiszteletem jeléül idézettel kezdem, a Mester, az e 
helyt ünnepelt Váli Dezső festőművész tulajdon szavaival: "A könyvbemutatónak 
semmi értelme." Ezt mondta Váli Dezső (barátainak, ismerőseinek, híveinek 
mindközönségesen Deske) 2009. október 17.-e szombat délelőtt tíz óra előtt öt 
perccel a Fenyőgyöngyénél rendes heti sétánk második percében. "A 
könyvebemutatónak semmi értelme" mondta tehát a Mester, és ezt most egy másik 
idézettel, egy Boris Viantól való idézettel egészíteném ki, amely a 
Venyigeszú és a plankton című regény előszavában olvasható: "Előszavam 
teljesen felesleges, mi által pontosan eléri célját." Fölösleges: irodalom, 
zene, képzőművészet, egyáltalán minden művészet a fölösleges dolgok (vagy 
másfelől: a lélek) luxusa. Váli Dezső (Deske, írói nevén Deske Pont Hu) 
festőművész főfoglalkozásban fölösleges luxustárgyakat állít elő, 
mellékfoglalkozásaiban pedig még fölöslgesebb dolgokat, úgymint az ön- (és 
ezáltal köz-)dokumentálás kézzel fogható és virtuális elemeit, legkivált 
internetes naplót, a népszerű VÁLINEWS-t, hozzámellékelve naprakész 
opuszjegyzéket, magánmúzeumot, kedvenc filmek jegyzékét, terjedelmes és roppant 
érdekes saját válogatású versantológiát, hangarchívumot, satöbbit, és 
ebből a nagy halmazból egy igen nagy művészi alkotás, egy gondosan épített és 
önmagát folyvást továbbépítő építmény jön létre, a Váli Dezső (Deske) élete 
képekben. Képekben, grafikákban, fotókban, a saját és a mások szavaiban, bús 
düledékek elontott oszlopi közül felénk és a messzi utókor felé intő lebegő 
rémalak (lásd: szellem) alakjában. 
Az épület legújabb téglája vagy talán inkább fala ez a könyv, a nyomtatott 
Váli-művek hetedik darabja, és a harmadik a VÁLI-OEUVRE -- F. NAPLÓ -- B. NAPLÓ 
sorozatban, tehát a képek és a fotók bemutatása után ezúttal fél évszázad 
grafikai termésének bemutatására vállalkozik. Hogy miért B. NAPLÓ, és hogy 
melyek a legfontosabb Váli-publikációk, nem sorolom, olvasható a könyv fülén.
Idézném viszont a Szerző bevezető szavait a válogatás nehézségeiről és 
szempontjairól:
"Vannak grafikáim is, ne tegyek úgy, mintha nem akarnám megmutatni. De mit 
helyes mutatni? Szakembernek mindent [deske.hu], publikumnak válogatást. 
Válogatás? A diktatúra kontra demokrácia dilemmája: én megmondom, hogy neked mi 
a jó. De hány gyerek szeret matekot tanulni? Megoldhatatlan. Maradtak a 
legkedvesebbek."
Na most találják ki, hogy egy ilyen alapos megfontolás után (és ismerve Váli 
tizedelő, mindent-kidobó szenvedélyét) a teljes lajstromba vett grafikaoeuvreből 
mennyi (mondjuk, hány százalék) került be a könyvbe? [1. néző: 30%. 2. néző 8%] 
No, az őt legjobban ismerő barátja szerint ez 8 %. Sose fogják kitalálni: mind 
az összes, szám szerint 613 grafika, illetve csak 606, mert hétnek csak a 
Váli-féle periódusos rendszerben kijelölt helye, opuszszáma szerepel "nics fotó" 
felirattal.
Jó, való igaz, a teljes grafikatermés nem a fő fejezetben szerepel szöveges 
kommentárral, elemzéssel, háttérmagyarázattal, naplóidézettel, hanem a 
Képgaléria címűben dokumentáltatik, és nem  is a Mester ötlete volt. Az 
informatív s látványos Képgaléria Váli Miklóst, a könyv tervezőjét és tördelőjét 
dícséri, és egyáltalán a könyv ötlete tőle származik.
Múlt szombati sétánk alkalmával beszélgettünk erről a könyvbemutatóról, és 
Deske, vázolva előttem a kölönböző dramaturgiai és koreográfiai lehetőségeket - 
amelyeket különben egytől-egyig olcsónak minősített - szóval Deske azt találta 
mondani, hogy "persze az lenne a legjobb, ha csupa rosszat mondatnál a 
könyvről". Ezt elhárítottam, de bíztatására - sajnos megcsúfolva a szerkesztői 
hitvallást, az illő szerénységet - most idézni fogom azt az egyetlen bekezdést, 
amely konfliktus... ha nem is drámai konflktus..  tárgyát képezte szerző és 
szerkesztő amúgy harmonikus kapcsolatában.
Tehát: 1983-ban Deske tartotta a megnyitóbeszédet a mátraalási művésztelep 
zárókiállításán, és beválogatta a B. NAPLÓ-ba a szöveget, bár vajmi kevés köze 
van az ahhoz három évvel később készült grafikához, amelyhez odafittyenteni 
óhajtotta. Na, mindegy, szíve joga, de mint szenvedélyes gombász, nagyon 
szerettem volna lebeszélni az (amúgy sajnos nagyon vális) utolsó bekezdésről, 
amely példásan egyesíti a szentimentális álhumanizmust és a népiescéhá 
badarságot. Ime tehát a szöveg:
"Hát végül is hogyan kell mecénálni? Nem tudom. Például ahogy most Salgótarján 
tette. Talán egyszerűen szeretni kell a művészeket. [Én itt zártam volna a 
témát.] A szeretet persze nem érzelem, hanem okos munka. [Vagy pacalpörkölt és 
földgyalu**.. És most jön ennek a bombasztikus izének a gombához, gombászáshoz 
valamicskét is értő ember számára tűrhetetlenül csacska kibontása:] Mátraalmáson 
sokan foglalkoznak gombagyűjtéssel. Az ehető gombákat leszedik, a mérgesgombát 
pedig fölrúgják, nehogy valaki fölszedje.*** Ez élő szeretet." Idézet vége. 
Helyesebben, nincs vége az idézetnek, mert Deske zárójelben odaírta a végére: 
"Ez az utolsó bekezdés szerkesztőm, B. R. szerint úgy, ahogy van, hülyeség." Ez 
úton is köszönöm.
Befejezésül pedig hadd idézzem a könyvből azt a bekezést, amely a Nyári rajz 
- B/02/19, Homokkomárom születési körülményeiről szól (és mellesleg, átvéve 
egy kis Váli-féle pátoszt, az "élő szeretről" is:
"Cigánygyereket szegődtek mellém, álldogálnak mellettem, beszélgetünk, 
összeszokunk. Attila, Márk, Dávid és időnként egy dél-aemerikai tévésorozat 
főhőséről elnevezett kislány, Alinda? Emela? Megkínálnak Negro cukorral, és 
kapok egy gumilabdát is. Megrajzoltatom őket, s egyik nap Attilát megkérem, 
hozna otthonról egy zsíros kenyeret. Két meleg szendvicset hozz, és anyukája 
üzeni, hogy még van. Pár perc múlva húga, egy pohár üdítővel. Hogy ceruzával 
rajzolok, hoznak színesceruza-készletet. Biciklimanővereket mutatnak be nekem."
Tisztelet hölgyeim s uraim! Kedves rokonok, barátok, 
ügyfelek! Köszönöm a figyelmüket, a könyvet ünnepélyesen megnyitom.
 
** ezt a két szót én kértem, vegye bele beszédébe
*** nekem ezt ott így mesélték. vd.